Szürke Farkas Íjászcsoport blog

Hát ez is megvolt. Július 18.-án sikeresen levezettük második terepíjász versenyünket. Mit mondjak, a folyamatosan utunkat álló kisebb-nagyobb akadályokat egész jól vettük és szerintem a maximumot hozta ki magából a csoport. Sajnos amit nem tudtunk végkép befolyásolni, azaz időjárás volt. Így délelőtt sültünk, lehetett vagy 40 fok, délután meg már azzal küzdöttünk, hogy a heves szél el ne vigye sátrainkat, amit eredetileg a tűző nap miatt állítottunk. Végül pedig az eső volt az ami rátette az i-re a pontot.

Weboldalunk új helyre költözik. Az elkövetkező 3-4 hónap folyamán az oldal új tárhelyen, más cím alatt lesz majd elérhető.
Új webcímünk: www.szurkefarkasok.hu
Az elkövetkező napokban az oldalra, fokozatosan, minden információ át lesz költözetve. A jelenlegi oldal (www.szurkefarkas.extra.hu) 3-4 héten belül leáll és információkat már nem fog szolgáltatni.
 

Amikor arról beszélek valahol, bárhol, társaságban, hogy egy hagyományőrző íjászcsoportot vezetek, vegyesek a reakciók. A többség érdeklődik, hogy ez mit is takar valójában, az ilyenekkel egy jót lehet beszélgetni. Volt viszont példa már arra, hogy az első reakció az ominózus kijelentésemre az, hogy „Minek?” A XXI. Század embere nem mindig értékeli azt, ha pár bohóc mindenféle maskarában régi fegyverek másolataival játszik… Nem is beszélve arról, hogy aztán jön a „miért pont a honfoglalás kori magyar hagyományokat próbáljuk ápolni?” – kérdés. A magamfajtának

Varga Sándor felvidéki lovasíjász barátunk került bajba, háza porig égett.
Sanyi Kassai Lajos tanítványa, lovasíjászatban II. a világranglistán, részt vett a 2007-es kazakisztáni Kurultajra utazó küldöttségben, és a 2008-as Kurultajon több bemutatóval színesítette csapatával a programot. Feleségével egy 2 éves gyermeket nevelnek. Nagy szükségük lenne most pokrócokra, hogy a jurtát amiben jelenleg laknak, jobban ki tudják bélelni. Kérjük mindazokat, akik pénzzel tudják segíteni őket, adományaikat utalják Szlovákiából

December 27.-én tartotta évzáró gyűlését, de jobb híján elsőéves születésnapi ünnepségét is a Szürke Farkas Íjászcsoport. Összejöttünk, megbeszéltük az elmúlt év sikereit, kudarcait (ilyen hál `istennek nem igen volt, mondjuk inkább úgy, fél siker), meg összedugtunk fejünket és a következő év teendőiről beszélgettünk. Majd következett az ünneplés része gyűlésünknek. Tibi bácsi, ahogy egymás közt hívjuk, babgulyása volt az ünnepi menü, amiből minden íjásznak illő volt legalább 2 tállal eltakarítania, mellé jófajta házi bor, meg üdítő járt. Így zártuk hát mi az évet.

2008. november 14-én diáknap volt az Érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumban. Ilyenkor az iskolában általában rendhagyó órák, vetélkedők, sportversenyek, író-olvasótalálkozók vannak. A szervezők meghívtak engem is, a gimnázium egykori diákját, mivel tudták, hogy egy hagyományőrző íjászcsoport vezetője vagyok. Örömmel tettem eleget a felkérésnek, hiszen csoportunk egyik fő célkitűzése az, hogy a gyerekekkel megismertessük őseink életmódját, és hogy lássák, van, aki a 21. században íjászattal, hagyományőrzéssel foglalkozik. A délelőtt folyamán két rendhagyó történelemórát tartottam „Honfoglalás-kori életmódtörténet